Johann Wolfgang Goethe: Charlotte von Steinhez Miért adtad m - Johann Wolfgang Goethe,Steinhez Miért, - koszegimarika Blogja

Továbbiak »

Belépés

			koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ...			Kőszegi Marika 1955.09.22 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Johann Wolfgang Goethe: Charlotte von Steinhez Miért adtad m

2023-10-08 08:30:49, vasárnap


	Johann Wolfgang Goethe: Charlotte von Steinhez Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szűntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és tudja kettőnk igaz viszonyát? Ó, hiszen oly sokezernyi tompa ember alig ismeri szívét, céltalan lebeg, s a fájdalomba váratlanul taszítja a lét, ujjong, ha az égre új sugárnak, gyors örömnek hajnalpírja tör, csak nekünk, szerelmes, árva párnak tiltott az a kölcsönös gyönyör: szeretni, de egymást meg nem értve, látni egymást vágyaink szerint, menni mindig álmok közt veszélybe, hol az álmok üdvössége int. Boldog, kinek álma hiú nemlét! Boldog, akit sejtelme becsap! Bizonyítja már nekünk minden jelenlét a sejtelmet és az álmokat. Mondd, a végzet mit akar mivélünk? Mondd, hogy köthetett meg ily nagyon? Mi már egyszer, tűnt időkben, éltünk, s nővérem voltál, vagy asszonyom. Tudtad lényem mindegyik vonását, tudtad, hogy peng minden idegem, tekinteted engem játszva járt át, kit aligha értett földi szem. Irányt szabtál féktelen futásra, mérsékelted a vadlázú vért, és a szétdúlt szívnek nyugovása angyali karodban visszatért. Könnyed bűvölettel megkötötted, s elfeledte, hogy rohan a perc, volt-e boldogabb, mint amikor előtted, lábaidnál hálásan hevert, érezte, hogy jobb lett a szemedben, megdobogni szíveden szívét, ösztönét ragyogni fényesebben s csitulni a heves ifjú vért. Mindez már bizonytalan ködökké, halk emlékezéssé finomult, fájdalom a jelen és örökké valóság a szívünkben a múlt. Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk. Félhomály csak delelő napunk. De akárhogy kínoz is a sorsunk, már mi nem változhatunk. (Vas István fordítása)

0 komment , kategória: VERSEK

Címkék: összeforrtunk, tekintetünket, változhatunk, fényesebben, megkötötted, hajnalpírja, bizonytalan, emlékezéssé, mérsékelted, bizonyítja, szívünkben, forgatagon, sokezernyi, fájdalomba, váratlanul, tekinteted, megdobogni, visszatért, üdvösségbe, bűvölettel, szerelmes, veszélybe, lábaidnál, asszonyom, üdvössége, boldogabb, charlotte, fordítása, elfeledte, mindegyik, viszonyát, kölcsönös, ringasson, nyugovása, félhomály, boldogság, furcsa forgatagon, álmok üdvössége, vadlázú vért, szétdúlt szívnek, heves ifjú, Johann Wolfgang Goethe, Steinhez Miért,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]